Nesztek! Nyomtatás E-mail
Írta: Tõzser Ádám   
2007. January 27.

Kedves Tagtársak! Hali Mindenkinek!

 

Kicsit megkésve, de azért Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!

Habár a boldog új év mindig mindenféle áremeléssel indul, én biztos forrásból tudom, hogy a Balaton vize, a napfény és az északi, kicsit pöffös, amúgy szörfözésre teljesen alkalmatlan szél idén is áfa-mentes marad. Szóval komoly aggodalomra semmi ok! Különben is az Alföldön mar dobozolják a tablettákat, amiket a Paciék erre a szezonra rendeltek.

 

Mivel ígéretet tettem - amit persze azonnal meg is bántam, de akkor megfogadtam, hogy nincs több pia - gondoltam írok pár sort...ha egyszer már saját rovatom van. Az intenzív VBK-fürdõktõl és a néhány agyrázkódástól - itt szeretnek külön köszönetet mondani Bicsérdy Gábor mérnök úrnak és a nagydarab szlovák csatárnak, akinek nem emlékszem a nevére, mert a rövid, de csattanos találkozónk után csak a korházban tértem magamhoz - erõsen megtépázott agysejtjeimet túlórában dolgoztatva, megpróbáltam visszaemlékezni, hogy mivel is teltek el azok a badacsonytomaji nyarak.

Az elsõ emlékem meglepõ módon elég régrõl származik. Azért nem olyan régrõl, amikor meg a jobbágysanyargató bárók hatalmaskodtak a Badacsony lábánál, de egészen `79 nyaráról.
Egy hosszú túra után, a "bányászon", az NDK babakocsimból jampecosan kikönyökölve a szomszédos tûzpiros, japán sport-babakocsiból egy kis kopasz szólított meg :

  - Ge...ge!Ge...ge!

Mire is én, miután a meglepõdéstõl leesett állam anyukám laza ujjmozdulattal helyére igazította :

  - Gi...gi!Gi...gi!Va...ze!

De mivel Õ már akkor is elérhetetlen volt, a "paraszton", ötszáz méter és még jó néhány év távolságra, ezzel ennyiben is maradtunk és csendben visszatértünk kiváló rákkeltõ cumijainkhoz. (Amit egyébkent azóta is idõrõl-idõre megszívunk.)

 

Szüleink gondos családtervezésének vagy az akkori, meg nem annyira megbízható születésszabályozási technikáknak köszönhetõen a következõ években az NDK babakocsi-gyártók biztos profitra számíthattak. A kis gang szépen gyarapodott. Hangos oázással zavartuk meg a megfáradt dolgozók kemény munkával kiérdemelt SZOT-üdülését és mindent elkövettünk, hogy a keletnémet turisták ne igyák nyugodtan a Balatoni Világost.

Idõvel bemerészkedtünk a Balaton hívogató, hûs, a felkavarodott iszaptól a "fecske" fürdõnaciban ujjnyi réteget hagyó vizébe.

Elõkerültek a pirospöttyös (piros, pöttyös) gumilasztik, a Pálma gumimatracok, kék-sárga gumicsónakok és minden, ami légmentesen zárható és a belepumpált levegõ segítségével lebeg a vízen. (Na jó! Bizonyos ilyen jellegû termékekre meg 15-20 évvel késõbb került csak sor.) 

Mindig volt valamit csinálni. A sportokból sosem volt elég. Bicikli (tulajdonkeppen a Canga Club a Szörfklub elõdje!?), tenisz, ping-pong, kismarciverés, foci, túrázás, mûugrás nehezített körülmények között (5 centis sekély víz, nem csoda, hogy ez sem lett olimpiai szám), fegyverhordás, vízilabda, rögbi, tollas, röplabda, reggel kilenckor elkezdett alkohol-csillagtúra, tengó, bírónéni-bosszantás, vízibicikli hosszanti tengelye körüli 180 fokos elforgatása, futás, biliárd, darts, csocsó, boxgép lilára verese, szkander Gyurival és halálfélelemmel, az az izé, amit a Gyõriek játszanak és a Gigit nem is merem nézni közben, bújócska, levegõs hoki, pénzelnyelõ automatázás, vitorlázás, mászókázás Szputnyikkal.

Asszem ennyi, kifelejtettem valamit?

De minden nyárnak megvolt a maga társasjáték-slágere és az autós kártyát is lassan-lassan kiszorította a francia és a magyar. Egy kis szalonna-, flekken-, palacsintasütésre vagy egy gulyáspartira mindig volt jelentkezõ, fõleg ha nem nekem kellett mosogatni.  

 

Aztán szépen lassan felnõttünk. Azt nem állítom, hogy több eszünk lett, de hala a magyar felsõoktatás kiskapuinak mindenki jó úton halad vagy mar szerzett egy diplomát. Még én is bár még mindig nem kaptam kézhez.

Megismerkedtünk az indiánok nagy barátjával a tüzes vízzel és ha már az indiánoknál tartunk a békepipa is meg-megvillant, na jó csak egyszer, de láttuk, hogy ez nem jó és soha nem csináltuk többet. Barátnõk, barátok jöttek mentek, sógorságok születtek, hosszabb-rövidebb románcok szövõdtek (értsd: hosszabb = 2 éjszaka, rövidebb = 1 éjszaka), összetörtek szívek és borospoharak. Az elsõ úgyis meggyógyul, a másodikat meg úgyis a Pacitól lopjuk, szóval seráfütty.

A félmámor és a csúnyán-bután közötti állapotban átmulatott, áttáncolt éjszakák után de finom a zsírtól csöpögõ, mikrós lángos. Na meg másnap reggel a Papasün bora, az erkélyükön. De azért persze ki tudna ellenállni egy reggeli pálesznek a báróék verandáján, ami jó gyógyír a zenegépnél rekedtre ordított hangszálakra.

 

Így, hogy már kilenc hónapja nem vagyok otthon és még egy teljes nyarat is kihagytam jó visszagondolni ezekre a dolgokra. Mindig eszembe jut valami linkség, ami megmosolyogtat.

De az a legjobb benne, hogy Badacsonytomaj már lassan három évtizede egy biztos pont, ahová mindig örömmel megyek, megyünk. Ott mindegy mit dolgozol, mennyit keresel, milyen mobilod, autód, ruhád, lakásod van. Meg az sem számit, ha kopaszodsz. Ott egy külön kis világunk van, ahol mindenki azt kap a társaságtól, amit ad : barátságot. Szerintem ezzel mi mindig is kicsit többek leszünk, mint akárki más.

Remélem ez így is marad, ahogy a szüleink is kitartottak Tomaj mellett, mi is mindig vissza fogunk járni.   

 

Na hali-hali:                                                                          Ádam 

 
< Előző   Következő >

www.SurfoMania.hu © 2007. Webdesign, webhoszting és Joomla! tárhely